Mint korábban kijelentettük mind az öt pont (alapvető hiányosságok pótlása, indikátorrendszer létrehozása, intézményrendszer létrehozása, tudásalapú társadalom felépítése, önkormányzatok jogainak bővítése) azonos fontosságú, mivel szorosan összefonódnak és az ideális fejlődéshez egy összehangolt működésre van szükség a meghatározott pontok között.

Minden beruházás alapja a szükségletek és erőforrások felmérése, a megfelelő tervezés és a szükséges mérések elvégzése. Mindezek nélkül bármit építünk, bármilyen szolgáltatást hozunk létre vagy bármilyen fejlesztésbe kezdünk fennáll az esélye, hogy nem érjük el a kellő hatékonyságot, nem tudjuk integrálni a meglévő rendszerekbe vagy épp egyáltalán nem találunk felhasználókra. Megfelelő előkészülettel ez mind elkerülhető, sőt optimalizálható minden beruházás az elérni kívánt célnak megfelelően.

Ugyanez érvényesül állami és önkormányzati beruházások és fejlesztések tekintetében is. A közvagyon felhasználása és a közszolgáltatások létrehozása különösen olyan területek, amelyek során nem engedhetnénk meg magunknak a céltalan költekezést és az eredménytelen vagy akár kontraproduktív fejlesztéseket. Feltétlenül szükség van egy indikátorrendszer kialakítására, ami segítségével megállapíthatóvá válnak azon régiók és térségek, amik fejlesztésre szorulnak, illetve az is, hogy milyen természetű fejlesztésre van leginkább szükség. Egy megfelelő indikátorrendszer többek között érzékeny a régiók, társadalmi rétegek, gazdasági szektorok, ipari és mezőgazdasági ágazatok közötti különbségeire és igényeire, valamint figyelembe veszi a nemzetközi trendek alakulását. Az adatok alapján hatásvizsgálatot készít minden tervezett beruházásról és prognózist állít fel a várható társadalmi, gazdasági és környezeti helyzet alakulását tekintve.

Egy megfelelő rendszer célja, hogy kiküszöbölje a szükségtelen beruházásokat, mérlegelésre adjon lehetőséget a források elosztásánál, elősegítse a régiók közötti szakadékok kiegyenlítését és segítséget nyújtson az ellentétes érdekek között feszülő konfliktusok megoldásában. Ez mind általános és súlyos probléma a jelenlegi beruházások és fejlesztések tekintetében. Az ország leszakadó régiói nem kerültek jobb helyzetbe, a romló teljesítményű, de kulcsfontosságú szektorok nem kerültek átalakításra sem megfelelő támogatás nem lett juttatva a számukra. A források sok esetben felelőtlenül és nem megfelelően kezelve került felhasználásra, ami olyan beruházásokhoz vezetett, amik nem csupán nem tartalmaznak gazdasági, társadalmi vagy környezeti előnyt, de teljes mértékben szükségtelenek. Ebből következően a megvalósításuk káros, hátráltatta az ország fejlődését és így akár az állampolgárok életminőségének javulása, egészségének megőrzése és általános jólétük ellen szóló beruházásoknak is minősíthetők.

Álláspontom szerint az indikátorrendszernek, ahogy korábban említettem sok szempontot figyelembe kell vennie egyszerre. Meg kell határozni a fejlődés fő céljait, amihez igazítva meg lehet alkotni a rendszer értékeit és a mérlegelés szabályait. A forráshiányos területek feltárása, a leszakadó régiók és gazdasági szektorok pontos körülhatárolása, a sérülékeny társadalmi csoportok meghatározása kell hogy az alapot adják a rendszer működéséhez. Ezt követően megállapíthatók a kitűzendő célok, amik alapján stratégiát lehet alkotni, már reális alapokon és a valóság tényleges érzékelésével. A stratégia megadja a fejlesztések megfelelő irányát és körvonalait, de az indikátorok szerep még csak itt erősödik fel igazán. A stratégia végrehajtásához, így a kitűzött célok eléréséhez ugyanis meg kell határozni a konkrét beruházásokat, azok sorrendjét és a források elosztását. A kivitelezések priorizálásának meghatározásakor is számos szempontot kell figyelembe venni, tekintettel a fejlesztések összetettségére és a különböző területek rendszerszintű összehangolására.

Tekintettel kell lenni a társadalmi, gazdasági és környezeti előnyök és hátrányokra és ezek egymáshoz viszonyított arányára. Az érintett társadalmi csoportok helyzetére és az elért előnyök mértékére, valamint a hozzáadott értéknek köszönhetően bekövetkezett életminőségbeli valós változásának mértékére. Azaz sok esetben egy állami beruházás okozta kisebb javulás egy leszakadó társadalmi réteg életminőségében többet érhet, mint egy nagyobb mértékű javulás a társadalom egy jól szituált rétegének az életében. Emellett nem hagyható figyelmen kívül a hosszútávú hatásvizsgálatok eredményei. Minden beruházásnál különböző területek érintve el kell végezni a hatásvizsgálatokat, ahhoz hogy a beruházás értékéről megfelelő képet kapjunk. Rövidtávon ugyanis mutathat jó eredményeket, de ha későbbiekben ez a visszájára fordul azt a kivitelezés előtt kell figyelembe venni és adott esetben ez alapján más megoldást keresni a problémára.

Láthatjuk tehát, hogy a fejlesztések komplexitása és a rendszerszintű gondolkozás szükségessége miatt meghatározó eleme lenne az állami stratégiák kialakításának és végrehajtásának egy jól működő és megalapozott indikátorrendszer. Ennek segítségével számos probléma kezelhető, sőt elkerülhető lenne, ami az állampolgárok mindennapi életének javulásához járulna hozzá. Az életminőség fejlődése közvetett és közvetlen hatáson keresztül már rövid időn belül érzékelhető lenne, hiszen a források hatékony felhasználása, és megfelelő elosztása a legkisebb beruházástól a legnagyobbig terjedően érinti a mindennapjainkat.

Sürgetjük a fenntartható fejlődés elveinek megfelelő indikátorrendszer körültekintő létrehozását és széleskörű alkalmazását, hogy megtervezhessünk, majd létrehozhassunk egy mindenki számára élhető Magyarországot.

‍