A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsban helyet kapva lehetőségünk adódott az ország Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia utánkövetését, illetve az új Keretstratégia végső formájának elfogadását belülről szemlélnünk. Egy ilyen keretstratégia megalkotása rendkívül összetett, az ellenőrzése pedig alapos munkát és magas fokú szakértelmet igényel a résztvevőktől.
Az eddigi Előrehaladási Jelentések, melyek a Keretstratégia utánkövetését szolgálják mind tartalmaznak javaslatokat a megvalósítás minőségének javítására, illetve a Keretstratégia hiányosságainak bemutatására vonatkozóan. A célja ezen javaslatoknak arra irányul, hogy a Tanács, illetve a Keretstratégiát elfogadó Országgyűlés megfelelő módon alkalmazkodjon a változó társadalmi, gazdasági és világpolitikai helyzethez, illetve felismerje a Keretstratégia előre nem látható hiányosságait. Ez alapján tehát konstruktív, szakmailag megalapozott megjegyzések és javaslatok szerepelnek a Jelentésekben, amiket szükséges a végrehajtás folyamatába megfelelően implementálni.
A Tanács őszi ülésein a 2023-24 közötti időszakról szóló Jelentés elkészítésében és elfogadásában fogunk részt venni, aminek során elsődleges szempontként fogjuk szem előtt tartani a helyi önkormányzatok érdekeinek becsatornázását. Lehetőségünk nyílik a munkánk során tapasztalt, az önkormányzatok csupán helyi szinten érzékelhető problémáit beemelni a Jelentésben megfogalmazandó javaslatok közé.
Az önkormányzatokkal végzett munkánk során szerzett tapasztalataink és a korábbi Jelentéseken elvégzett elemző munkánk alapján megállapítottunk öt problémakört, ami a Fenntartható Fejlődés elengedhetetlen részeit kell, hogy képezze. Ezekről általánosságban elmondható, hogy rendszerszintű hiányosságok körét foglalják össze, amikre vonatkozóan az elmúlt évek Keretstratégiája és Előrehaladási Jelentései is legalább részben tartalmaznak javaslatot, valamint fogalmaznak meg kritikát.
Az általunk meghatározott problémakörök között nem teszünk fontossági sorrendet, mind azonnali kezelésre szorul. Arra megállapításra jutottunk tehát, hogy alapvető szolgáltatások és infrastruktúrák pótlására van szükség, ahhoz, hogy a kívánt fejlődéseknek megfelelő környezetet és hátteret biztosítsunk. Rendelkezésre állnak adatok egy indikátorrendszer létrehozásához, sőt elérhető is ilyen rendszer, de nem kerül alkalmazásra a beruházások tervezésekor és a források elosztása során, ami a régiók és szektorok közötti aránytalan fejlődéshez és szükségtelen beruházásokhoz vezet. A szabályozási rendszer korszerűsítésre és felülvizsgálatra szorul, hogy ne akadályt, hanem biztos alapokat nyújtson a törekvések elérésében. A szükséges jogszabályi környezetet pedig megfelelő intézményrendszerrel kell megtámogatni, ami alkalmas a szabályok végrehajtására, ellenőrzésére és szükség esetén szankcionálásra. A sokszor kiemelt tudásalapú társadalom kialakításához szemléletváltásra van szükség, ami az oktatás és a kutatás fejlesztés szektorának sürgős és rendszerszintű átalakítását igényli. Végül pedig, az önkormányzatok számára kellő mozgásteret kell biztosítani jogi és pénzeszközeik terén egyaránt, ahhoz, hogy a helyi problémákat a lehető leghatékonyabban, helyben lehessen kezelni és ne egy központi fejlesztési terv szerint kerüljön meghatározásra a források felhasználása.
A problémakörök megoldása egy olyan rendszer alapjait biztosítaná, ami a fenntartható fejlődést nem egy környezetvédelmi vezérszóként jeleníti meg, hanem annak társadalmi és gazdasági pilléreire is építkezve az ország egészét helyezné egy előremutató kiindulási pontra. Kiindulási pontról beszélhetünk csupán, mivel a most felsorolt és későbbi közleményekben részletesen kifejtésre kerülő pontok, ugyanis a lehetőséget nyítnák meg arra, hogy egy megvalósítható stratégiát alkothassunk meg egy virágzó jövőről.
Minden pont önmagában is komplex, viszont ennek ellenére sem kezelhetjük őket elszeparálva. Egységes folyamatként kell tekinteni egy ilyen rendszerszintű reformra, ahol a témakörök közötti kapcsolódási pontokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az egymásra gyakorolt hatások kihasználásával minden alkalmazott fejlesztés más területek előrehaladásához is hozzájárul. Egy ilyen átfogó reform az állam, az önkormányzatok és a polgárok közös részvételét igényli, amelyhez egyeztetésekre és általános kommunikációra van szükség.
A hiányzó infrastruktúrák és alapvető szolgáltatások pótlása, egy fenntartható fejlődést kiszolgáló indikátorrendszer létrehozása és alkalmazása, megfelelő jogszabályi környezet és végrehajtó intézményrendszer kialakítása, a tudásalapú társadalom felépítése és a helyi közösségek erősítése mind egyenrangú, elsődleges feladata egy fenntartható fejlődést zászlajára tűző államnak. A problémakörök egyesével, és rendszerszinten is vizsgálandók, hogy a lehető leghatékonyabb eredményeket érhessük el a lehető legkisebb ráfordítással.
A Tanácsban elvégzett munkánk során ezt a szemléletet képviseljük, kiállunk az önkormányzatok érdekei mellett és hangot adunk a felelős stratégiaalkotás fontosságának!
