Egy élhető Magyarország megteremtéséhez elengedhetetlen egy hatékony és átlátható intézményrendszer kiépítése, amely képes biztosítani az állami beruházások, ipari tevékenységek és környezeti-társadalmi hatások következetes ellenőrzését. Javaslatunk két pillérre épül: egyrészt a települési szintről induló, országos szinten koordinált adatgyűjtésre és adatbázis-kezelésre, másrészt a jogszabályi környezethez kapcsolódó ellenőrző, szankcionáló, ösztönző és vitarendező feladatokra. A cél egy olyan rendszer kialakítása, amely egyszerre őrzi meg erőforrásainkat, támogatja a fenntartható fejlődést, valamint helyi érdekeket figyelembe véve biztosítja a közösségek és a gazdaság hosszú távú érdekeit.
Egy élhető Magyarország felépítéséhez elengedhetetlen az alapvető hiányosságok pótlása, hogy elindulhassunk jelentősebb célkitűzések elérése felé; ahogyan egy átfogó indikátorrendszer kialakítása, amely segítségével a beruházások szükségességük alapján mérlegelhetővé válnak; de mindennek a működtetéséhez szükséges egy megfelelő ellenőrző és végrehajtó intézményrendszer kiépítése is. Az állami beruházások, ipari tevékenységek és környezeti, társadalmi hatásvizsgálatok ellenőrzését ellátó intézményrendszer jelenleg rendkívül széttagolt, egyáltalán nem hatékony és bizonyos területeket jelentősen elhanyagol. A szankcionálás mértéke kifejezetten aggasztó, mivel sem a környezeti, de még a magyar civilek egészségére súlyosan káros tevékenységek sem kerülnek megfelelően kivizsgálásra. A jogszabályi rendszer frissítésre szorul és sokszor akadálya, de semmiképp nem ösztönzője a fejlődésnek, ahogy az Alkotmánybíróság által elkaszált Klímatörvény esete is mutatja. Átfogó javaslatunk minden felsorolt terület alapjaira kitér, összességében pedig egy olyan szemléletet kíván elérni, ami a helyi érdekeket és sajátosságokat minden esetben figyelembe veszi.
Az általunk javasolt intézményrendszer országos szinten jelentene változást és szemlélletváltást, aminek állandó feladatkörébe tartozna az adatok begyűjtése és kezelése, a szabályok betartatása, szükség szerint módosító javaslatok megfogalmazása, arányos szankcionálás és ösztönzők alkalmazása, valamint bizonyos körben vitarendezési feladatok ellátása. Mindezt alapvetően két területre érdemes osztani: az adatokkal foglalkozó és a konkrét jogszabályrendszerhez kapcsolódó feladatokat ellátó intézményi részekre.
Tehát először szükség van olyan intézményekre, amelyeki ellátják a helyi önkormányzatoktól, civil szervezetektől, regionális és térségi társulásoktól, valamint szakmai szervezetektől beérkező adatokat feldolgozását és rendszerezését. Minden fejlesztés, illetve maga az indikátorrendszer is adatbázisokon és felméréseken alapul, amiket viszont létrehozni, kezelni és fejleszteni kell egy megfelelő szervezeti háttér segítségével. Az adatbank és adatbázisok létrehozása számos különböző - sokszor minisztériumi - területet érintene, így ez nem csupán a fenntartható fejlődést, de az állam általános erőforrás-kezelését is segítené. Tehát egyrészt kiszolgálná a jövőbeli fejlesztések megalapozását, másrészt hozzájárulna a jelenlegi erőforrásaink állapotának és mennyiségének a megőrzéséhez és kezeléséhez. Mivel számos különböző területet érint, ezért nem tartjuk szükségesnek új, önálló intézmények kialakítását, mivel minden ehhez tartozó feladatkör integrálható lenne a meglévő intézményrendszerbe, viszont egy tárcák és intézmények közötti koordinációs feladatot ellátó szervezeti egység létrehozása feltétlen szükséges. Az adatgyűjtés és -kezelése tehát települési szintről elindulva, területenként kerülne megvalósításra a meglévő intézményeken keresztül (mint például a környezetvédelmi hatóságként eljáró Vármegyei Kormányhivatalok vagy a Regionális Vízművek). Az alsóbb közigazgatási szinteken begyűjtött adatok, az adott terület illetékes vezető szervezetének a saját adatbázisaiba, valamint egy központi szervezet vagy szervezeti egység koordinációjával egy egységes adatbankba kerülnek. Az összesített adatokból pedig a fenntartható fejlesztések megvalósításához szükséges adatbázisok és rendszerek kerülnek kiépítésre, amik innentől képesek kiszolgálni a beruházásokat és így az ország lakosait.
A feladatok másik csoportját, tehát a szabályozáshoz kapcsolódó kötelezettségeket egy eltérő felépítésű és elhelyezkedésű intézményrendszer lehet képes hatékonyan megvalósítani. A jogszabályok betartásának ellenőrzése, szankcionálás és ösztönzők alkalmazása, a gyakorlatnak és a legújabb technológiáknak megfelelő módosítások megfogalmazása és bizonyos szintű vitarendezési feladatok ellátása valószínű önálló, de legalább nagyobb fokú önállósággal rendelkező intézmény és annak alrendszerének létrehozását igényelheti. Továbbra is integrálhatóak lehetnek a feladatkörök a jelenlegi intézményekbe, viszont lényeges átszervezést igényelne hatáskörök és jogkörök tekintetében. Bármilyen megvalósítást is választunk feltétlenül szükséges viszont szakképesítéssel és továbbképzésekkel segíteni az alkalmazottak munkavégzését, valamint elengedhetetlen a megfelelő szintű felhatalmazás, hatáskör és eszköztár biztosítása a feladatok elvégzésére.
Jelenleg kiemelt hiányosság a szabályok maradéktalan betartatása és kikényszerítése, ami rövid- és hosszútávon is jelentős problémákat okoz. A teljesség igénye nélkül, minden beruházás a tervezéstől az átadásig, minden ipari tevékenység az engedélyeztetéstől a megszüntetésig és minden állami megrendelés a közbeszerzés kiírásától a megvalósításig szigorú ellenőrzést követel. A jogszabályok által meghatározott korlátok a közösség, a gazdaság, a természet, és elsősorban, valamint az előzőkön keresztül az emberek védelmét szolgálják ezért az szabályszegéseket minden esetben arányos szankciónak kell követnie. A szankciók arányossága és megfelelő eszköze akkor állapítható meg megfelelően, ha a szabályszegés súlya, rendszeressége, a általa kifejtett hatás, az érintett felek és csoportok valamint a földrajzi területtől és a szabályszegéssel érintett szektortól függő egyéb lényeges körülmények mind mérlegre kerülnek. Ezt legjobban területi szintű intézményrendszer képes ellátni, mivel a probléma forrásához közelebbi intézmény minden esetben hatékonyabban képes felismerni és figyelembe venni a lényeges körülményeket.
A szankciókon kívül viszont fontos ösztönzők kialakítása és ezen keresztül a társadalom bevonása a fenntartható fejlődés megvalósításába. Akár támogatás irendszerek, források allokálása, adókedvezmények vagy egyéb előnyök biztosítása mind-mind hozzájárulnak a beruházások és fejlesztések megvalósításához. Nem csupán annak minőségének és eszközeinek a megfelelő megválasztásához, de önmagában az adott projekt megtervezéséhez és elkezdéséhez is kellő motivációt szolgáltathat. Tehát lényeges, hogy ne csak szankciókkal ellensúlyozzuk a szabályszegéseket, hanem ösztönzőkkel próbáljunk a meghatározó gondolkodásmódra és a döntések komponenseire befolyást gyakorolni, ezzel egy inkább megelőző, mint megtorló ellenőrző rendszert kialakítva. A szankciókon alapuló rendszerek inkább beárazzák a jogszabálysértéseket, így sok esetben nem képesek elrettentő erőt kifejteni, ezért megvalósulnak visszafordíthatatlan károkat okozó beruházások és elkerülhető balesetek. Az ösztönzők alkalmazása és az ezeket kiszolgáló auditok bevezetése ezzel szemben a megelőzés lehetőségét erősítik, ugyanis ez nem csupán a minimum biztonsági szint elérésére motiválja és nem az anyagilag megtérülő jogszabálysértések felé tereli a vállalatokat és magánszemélyeket, hanem kiemelkedő teljesítmények nyújtására és hasznos innovációk alkalmazására.
Bizonyos körülmények között a jogszabályok módosítása is indokolt lehet, de ehhez megfelelő szakértelemmel alátámasztott javaslatok és hatásvizsgálatok szükségesek, amik szintén nem elvárhatóak egy hozzáértő és felkészült intézményrendszer nélkül. Előfordulhatnak hibás vagy elavult jogszabályok, sőt tudunk is olyan hatályban lévő jogszabályokról, amik nehezítik, akár egyenesen ellehetetlenítik bizonyos fenntartható megoldások és innovációk alkalmazását. Ugyanakkor az ellenkezője is megfigyelhető és bizonyos jogszabályok túlságosan megengedőek és ezért korszerűtlen technológiák alkalmazása és kevéssé biztonságos vagy előremutató fejlesztések valósulnak meg.
A jogszabályok betartása és megszegése, a hibás vagy elavult szabályozások, sőt akár maga az adatgyűjtés folyamata is hordoz magában lehetőséget konfliktusok és érdekellentétek kialakulására. A felmerült érdekütközéseknek megfelelő és hatékony vitarendezés elengedhetetlen az intézményrendszer működéséhez. Lehetővé kell tenni, hogy helyi, de legalább térségi szinten panasszal és jogsegély kérésével élhessenek az érintettek, ami egyszerű és gyors eljáráson keresztül kerül kivizsgálásra, majd megoldásra. Mindezt pedig a konfliktusokhoz lehető legközelebbi szinten, mivel a lényeges körülmények ezen keresztül észlelhetők és vehetők figyelembe kielégítő mértékben.
Összességében tehát javasoljuk egy okét pilléren álló intézményrendszer kialakítását. Egyik pillérként meghatározható a különböző területeket érintő adatgyűjtés koordinálása, valamint a szükséges adatbázisok létrehozása és kezelése, másik pillérként pedig a jogszabályi környezethez kapcsolódó feladatkörök ellátása fogalmazható meg. Így tehát ellátna ellenőrző, szankcionáló, ösztönző, vitarendező és javaslatalkotó feladatköröket. Ezen feladatkörök beillesztése lehetséges a jelenlegi intézményrendszerbe, de új rendszer kialakításával is megvalósíthatónak látjuk, a döntés kormányzáselméleti és államigazgatási szempontból vizsgálandó. Kijelenthető viszont, hogy szükség van a helyi szintű intézményekre az pontos adatgyűjtés, az arányos szankciók kiszabása, az ideális ösztönzők alkalmazása és a konfliktusok megfelelő kezelése érdekében. Az intézményrendszer működése során tehát a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó jogszabályok és beruházások ellenőrzését hivatott ellátni, hozzájárulva az élhető Magyarország létrehozásához és fenntartásához.
