Az elmúlt években számos különböző formában, szakmai és politikai kontextusban egyaránt rendszeresen felmerült a társadalmi berendezkedés, az ideális társadalmi kép kérdése, egészen pontosan a tudásalapú vagy munkaalapú társadalom közötti különbség és választás. Egy élhető Magyarország létrehozása érdekében úgy gondoljuk - és a szakértői, a kutatói, az akadémiai sőt a politikai szférák is egyetértenek az állításunkkal, - hogy a tudásalapú társadalom elérése nem csupán kívánt cél, de elengedhetetlen feladat. A társadalom alapvető felépítése meghatároz számos különböző szakpolitikát és politikai törekvést: többek között kihat a gazdaságpolitikára, a külpolitikára, az állami fejlesztésekre és beruházásokra és az infrastruktúrák, erőforrások igénybevételére. Ezen túlmenően pedig a társadalmi berendezkedés nem választható el az oktatás, az egészségügy, a szociális rendszer, a demográfia és általában az életminőség alakulásától sem.
Természetesen a fenntartható fejlődéshez a társadalmi struktúraváltás önállóan nem elegendő, feltétlenül szükséges egyéb területek fejlesztése. A korábbi állásfoglalásainknak megfelelően elsősorban ide tartozik a fejlődés alapjainak megerősítése az alapvető hiányosságok pótlásával, egy indikátor- és hatásvizsgálati rendszer kialakítása a források megfelelő elosztása és felhasználása érdekében, valamint a szabályozás és ellenőrzés modern intézményi kereteinek kiépítése a fejlődés működtetése és monitorozása céljából.
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács 2008 óta szorgalmazza a tudásalapú társadalom kialakítását. A korábbi és a jelenleg elfogadás előtt álló Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia is számos körülményt és javaslatot tartalmaz ennek a kialakítására, valamint hangsúlyozza ennek társadalmi és gazdasági előnyeit. Az Előrehaladási Jelentések, illetve általános tapasztalatok alapján viszont súlyos hiányosságokat figyelhetünk meg a fejlődés ezen területén. A Jelentések minden korábbi évben kitértek a szükséges reformok elmaradására, ami az amúgy is lassú, rendszerszintű társadalmi változás további késedelmét eredményezi. A több, mint 15 éve visszatérő kritika látszólag nem került megfelelő súllyal értékelésre, de bízunk benne, hogy minden egyéb jelentős hiányossággal együtt ez is hamarosan megoldásra kerül, ugyanis a stratégiák, a szakértelem és a reformtörekvések mind rendelkezésre állnak.
A társadalmi berendezkedésünket jelenleg inkább a munkaalapú jelzővel lehet megfelelően leírni, de természetesen ez nem egy fekete-fehér képként értelmezendő. A tudáson alapuló berendezkedés sok különböző területen és hatalmas előnyöket biztosít az adott ország lakosai számára, amit számos társadalomkutató bizonyított. Többek között alacsonyabb a megbetegedések száma, kevesebb a krónikus beteg, megnő viszont a várható élettartam hossza, sőt az egészségben töltött évek száma is jelentősen magasabb. Ebből következően az egészségügyi és szociális rendszer kevésbé terhelt, jobb ellátást tud nyújtani, így a tudásalapú társadalom, kiegészítve a megelőzést ösztönző edukációval és ellátási rendszerrel, így többek között hozzájárulhat például egy magasan fejlett egészségügyi reform bevezetéséhez.
A munkaalapú társadalmi berendezkedés megváltozása további jelentős gazdasági előnyöket is hordoz magában. Egy munkára épülő rendszer esetében az elérhető gazdasági teljesítmény az állam méretének és erőforrásainak nagy mértékben függvénye, viszont megfelelő tudásalappal ezen körülmények jelentősége számottevően csökken. Jelenleg a szellemi tulajdon, a kutatási eredmények, az új technológiák, az innovatív szakemberek és eredményeik exportálása nagyobb gazdasági potenciált és nagyobb racionalizálható nyereséget jelentenek mint bármi egyéb létrehozható termék. Ebből következően az állam versenyképességének növekedése várható a társadalmi rendszer megváltoztatásától, ami nemzetközi piacokon és nemzetközi politikában egyaránt hatalmas előnyt jelent.
A tudásalapú társadalmi és így gazdasági berendezkedés tehát nemzetközi szinten is nagyobb mozgásteret, gyengébb függési viszonyokat, jobb tárgyalási pozíciókat összességében tehát szuverénebb és saját érdekeit könnyebben érvényesíteni képes állam létrejöttét jelenti. Európában és Ázsiában egyaránt láthatunk olyan kisméretű államokat, amik ezt a formulát megfelelően alkalmazva hatalmas fejlődésen mentek keresztül és erős gazdasággal, magas életszínvonallal rendelkeznek.
A társadalmi szerkezetváltás, mint elengedhetetlen feladat nem csupán egy szűk szakmai kör véleményeként jelenik meg, de az elmúlt években miniszterektől, államtitkároktól, sőt a regnáló miniszterelnöktől is számtalanszor elhangzott különböző beszédekben és nyilatkozatokban. A szakmai alapok és háttér rendelkezésre áll, a politikai szándék látszólag szintén megvan, a társadalmi szükség és igény egyértelműen látható, de mégsem jutunk közelebb a célkitűzések megvalósításához. Álláspontunk szerint a megvalósítás hosszú folyamatot venne igénybe, de szakértői, civil és érdekképviseleti részvétel segítségével ez nem jelentene politikailag kockázatot, ugyanis ciklusokon átívelően rendelkezésre állna a szükséges szakmai, illetve össztársadalmi támogatás.
A megvalósításhoz egy rendszerszintű szemlélet elsajátítása szükséges, ami nem csupán különböző területek áfogó, de önálló ismeretét és fejlesztését, hanem a területek közötti kapcsolatok ismeretét és értékelését is igényli. Tehát területeken átívelő tárcaközi koordináció, széleskörű egyeztetés és részletes, hosszútávú stratégiák megalkotása és összehangolása szükséges a társadalmi berendekezdés megváltoztatásához.
A legfontosabb viszont az oktatás minden szintű és teljes reformja, valamint a kutatás és fejlesztés szektorának jelentős támogatása. Az oktatási reformnak a legalacsonyabb szinttől egészen a felsőoktatásig, sőt az azt követő képzésekre is ki kell terjednie. A megfelelő társadalmi berendezkedés létrehozásához nem csak hagyományos értelemben vett oktatásra és iskolai tananyagra van szükség, de elengedhetetlen a logikus és kritikus gondolkodást segítő szemlélet kialakítása, a társadalmi együttműködés és szolidaritás megalapozása, egy magas szintű tehetséggondozási rendszer kiépítése, innovatív technológiák és műszerhasználat oktatása a szakképzésekben és az egyetemeken, valamint a nemzetközi trendeknek megfelelő továbbképzési rendszer fenntartása.
Mindezek pedig az általános iskolák falain belül kell, hogy kezdődjenek és végig kell kísérnie az oktatási rendszer teljes egészét, attól függetlenül, hogy szakképzésről vagy egyetemi képzésről beszélünk. Javasolt lehet a tankötelezettség korhatárának felülvizsgálata, a leszakadó rétegeket érintő különös kiszolgáltatottság mérséklése és a kitörési lehetőség növelése, a nemzetközi tanulmányi programok bővítése és az ehhez kapcsolódó akadályok kivizsgálása.
Az oktatási rendszer reformja mellett a kutatás és fejlesztés szektorát jelöltük meg, mint kiemelt fontosságú és mihamarabbi intézkedésre szoruló terület. A kutatóhálózatok és intézetek autonómiája, a nemzetközi kapcsolatok és együttműködések ápolása, valmint a megfelelő anyagi támogatás és finanszírozás elengedhetetlen a fejlődéshez és a nemzetközi versenyképesség kialakításához. A tudományos élet számára biztosítani kell a megfelelő függetlenséget és biztos jövőt ahhoz, hogy eredményesen működhessen olyan értéket létrehozva, ami hozzájárul az ország fejlődéséhez.
Az oktatás és a kutatás-fejlesztés összefonódása egyértelmű, de így is kihangsúlyozandó. Az oktatási rendszert annak megfelelően kell kialakítani, hogy milyen irányba kívánjuk terelni a rendszerbe bekerülő gyermekeket. Éppen ezért a kutatói tevékenység, a fejlesztésekben rejlő lehetőségek, az innovatív gondolkodás, valamint a tudás, mint nélkülözhetetlen erőforrás bemutatása és az ehhez kapcsolódó gondolkodásmód kialakítása minél korábban javasolt.
A tudásalapú társadalom kialakítása, illetve a munkaalapú társadalmi rendszer rögzült formuláinak átírása nem egyszerű és nem gyors folyamat, de annál szükségesebb. Láthatjuk a világ fejlődésének vélhető irányát, a megjelenő új eszközöket, a gyorsan változó és fejlődő technológiákat és a számtalan lehetőséget. Megfelelő adaptáció nélkül egy állam sem képes felkészülni a jövő kihívásaira. Folyamatosan tapasztalhatunk társadalmi, gazdasági és környezeti változásokat, amik egyre jelentősebb hatást gyakorolnak a mindennapjainkra, így egyre égetőbb szükségként jelenik meg a kollektív alkalmazkodó képességünk fejlesztése, amit csak megfelelő tudással érhetünk el.
Mindennek az alapja a társadalom edukáltságának színvonala: minden egyéb területre jelentős hatást gyakorol; az egész életünket végigkíséri és befolyásolja; nem csak a saját és gyermekeink, de az egész ország jövőjét is meghatározza. A tudásalapú társadalom megalkotása a létbiztonság, az egészségünk, a környezetünk, így összességében egy magasabb életszínvonal érdekében szükséges, az élhető Magyarország létrehozásához elengedhetetlen.
